Alles Gut!

Alles gut? Az elmúlt három napban nagyon sokszor tették fel nekem a kérdést, és igen a válasz mindig „alles gut” volt. J

Rövid élménybeszámolóm következik.

Szombat délután 1 órakor szállt le a gépem Dortmundban, ahol már várt rám az unokatesóm, Zsuzsi és a férje Andreas, akik egészen szombatig szállásolnak el, amikor is átköltözöm Clausthalba.

Dortmundi sétánknak már az elején megjegyezték, hogy állandóan mosolygok és fényképezek. Valóban.  Az a tipikus levakarhatatlan mosoly volt, mivel alig bírtam felfogni azt, hogy tényleg itt vagyok! Dortmund gyönyörű. Tudom ez így nem mond sokat, de tényleg az. Nyüzsgő sétálóutcák, macskakő, boltok a legolcsóbbtól a legdrágábbig felsorakozva, utcai zenészek minden sarkon, szárnyas orrszarvúak és buborékfújó bohóc. Nekem a választási standokkal kiegészítve (vasárnap voltak a választások) ezek jelentik Dortmundot. 

Néhány német Jóbarátok rész után szó szerint beestem az ágyba, főleg miután meghallottam, hogy ahhoz, hogy másnap időben a hamburgi halpiacon legyünk hajnali 3-kor kell kelnem!!!!!

Életem egyik legkülönlegesebb élménye volt Hamburg. Hajnali fél hatkor érkeztünk meg, ahol az első benyomást St. Pauli környéke szolgáltatta. Andreas szerint ez Németország legkétesebb helye. Régen piroslámpás, ma buli negyed kaszinókkal, sztriptíz bárokkal és szex shopokkal. Ezek váltogatják egymást. Az előző éjszaka nyomai erőteljesen látszottak: mindenhol vastagon állt a szemét és hatalmas részeg tömeg hömpölygött az utcákon végig. Olyan volt, mintha fesztivál lenne, annyi különbséggel, hogy minden szombaton megtartják.

A halpiac akár egy cirkusz: minden eladó hangos, fura elnyújtott mondatokban beszél, mosolyog és beszól a nézelődőknek. A halpiac heti egyszer vasárnap hajnali 5 órától reggel 9 óráig tart. Gyakorlatilag minden megtalálható itt: rengeteg friss hal, amiket éjszaka fogtak a halászok, zöldség és gyümölcs töménytelen mennyiségben, pékáru és természetesen ajándéktárgyak, melyek bizonyítják, hogy valóban Hamburgban jártunk. 

6 órakor pisztrángos szendviccsel és forró kávéval indítottunk, majd Fanni ötletét alapul véve vettem egy I <3 Hamburg feliratú vászonszatyrot. Részt vettem egy virágaukcióhoz hasonló dolgon, ahol az eladó a tömeg elejére hívott és mivel nem sokat értettem abból, amit németül magyarázott, csak mosolyogtam, majd kaptam tőle ajándékba egy pici orchideát. Na, ilyenek a német bácsik. 

Fél hétkor az egyik csarnokban egy hajnalban kezdődő rock koncert végét csíptük el. 

Indulás előtt pedig egy órás kikötői hajókirándulásra mentünk. Állítólag 8 óra kellene a teljes kikötő körbejárásához, így csak egy kis részt láttunk. Érdekesség, hogy Hamburgban a kikötői díj hétvégén annyira magas, hogy egy nagyobb hajó napi díja 5 számjegyű összeg euróban.

Vasárnap délután eisenbergeni szilvafesztiválon vettünk részt. J Minden évben más és más szilvás alkoholos ital a rendezvény fő itala: tavaly valamilyen meleg, pálinkaszerű valami volt, idén édes szilvabor, szilvadarabokkal.

Tegnap lett végleges, hogy szombaton költözöm Clausthalba, viszont mivel a kulcsot csak hétköznap adják oda, elmentünk érte. A környék gyönyörű, a város fent van a hegyekben, kapásból 4 fokkal volt hidegebb, mint Eisenbergenben. A szobám pici, egyágyas szoba. Ha magyar viszonylathoz kellene hasonlítanom, azt mondanám sokkal jobb, mint a wigner, de messze nem olyan szép, mint a kármán. Na, most már mindenki belőheti magának J Képet csak szombaton tudok róla mutatni, nem fényképeztem le, ahogy magát Clausthalt sem, mert a koli a város legszélén van, így kb. láttam a menzát (az szép volt) és pár mérnökkaros épületet. Viszont az alábbi képeslapon kívülről látszik a kolim, a bal alsó sarokban a fehér-piros.

Szóval Alles gut!