Willkommen in Clausthal-Zellerfeld!

Lassan egy hete vagyok clausthali lakos, vagyis Clausthaler (ami igazából egy nagyon alacsony alkoholtartalmú sör és nem is itt gyártják, hanem ha jól emlékszem Frankfurtban). Iszonyatosan nehéz megfogalmazni mind azt, amit érzek, átélek, de megpróbálom a legjobban átadni. J

Először is néhány érdekesség az egyetemről. Ami mivel műszaki egyetem, ezért TU Clausthal, vagy TUC nevekre hallgat.

A 15 ezer fős város harmadát az itt tanuló egyetemisták teszik ki, ezeknek is 30%-a külföldi, akiknek 40%-a kínai. Szóval a lényeg, hogy sok a kínai, akiket nagyon nehéz megkülönböztetni. Szegény szomszédfiú iszonyatosan aranyos, de ha a folyosón kívül találkozunk, sose ismerem fel.J 

A helyi diákok nem szeretik Clausthalt. Azt mondják annyira pici, hogy semmit sem lehet csinálni. Nagyon könnyen meg lehet különböztetni, hogy kik az itteniek és kik az Erasmus vagy más ösztöndíjjal tanulók. Az utóbbi kategóriába tartozók mindig mosolyognak. A másik ok a városka iránti ellenszenvre az időjárás. Szörnyen hideg van. Mindig. Azt mondják ez Németország egyetlen olyan egyeteme, ahol két téli szemeszter van (Németországban nem őszi-tavaszi, hanem téli-nyári szemeszterek vannak). Május közepéig van hó és télen a -20°C teljesen átlagosnak számít. De ennek az időjárásnak is megvan az előnye: mindig hideg marad a sör. Persze az, hogy mi hideg, csak viszonyítás kérdése. A welcome day alatt mikor mindenki kabátban és sálban vacogott a városismertetés során, a finn srác egy pulcsiban röhögött rajtunk. J A harmadik ok, ami miatt az itt tanuló mérnök fiúk utálják Clausthalt, az a lányok abszolút hiánya. Már a beköltözésem napján azzal fogadott egy bolgár lány a folyosón, hogy „Úristen! Végre egy lány! És európai!”. Úgy képzeljétek el az arányokat, mint a BME-VIKen. A már említett szomszéd srác azt mondta éppen azért választotta Clausthalt, mert itt 100%-ban a tanulmányaira tud fókuszálni. J

Szóval a város nagyon pici, ezért nem sok szórakozási lehetőség van, szám szerint 2 helyre mehetnek az itteni egyetemisták. Az egyik a Mensa (erről vannak képeim kívül-belül + ráadás a kilátás), ami nappal valóban az egyetem menzája, de heti egyszer-kétszer átalakul és parti helyszín lesz. 

A másik hely a KellerClub, egy csinosabb kocsma, ahol heti rendszerességgel vannak bulik, koncertek, illetve filmvetítések. Nekem tetszik, hogy korlátozottak a lehetőségek, mert így elkerülhetetlen, hogy találkozzunk ismerősökkel. J

Egyetlen nemzetiség képviselőit hiányolom: a németeket! A már itt tanulók többsége nem német. Az idegenvezetői csapatunk egy iráni, egy indiai, két török, egy spanyol és egy német fiúból állt. A welcome day után BBQ sütögetést szerveztek az itteniek nekünk, ekkor beszéltem először! német diákkal. Ádámnak üzenem, hogy elsőként a Weisswurst és SÖR részeket pipálhattam ki az Erasmus Bingon. J

A környék nagyon szép, a Harz-hegységben található, olyan tipikus hegyes-völgyes-erdős táj sok sok tóval megspékelve. Régen bányaváros volt, szóval a tavak mesterségesek és van belőlük vagy 30-40. Nagyon sokat kirándulunk, mert mindenki tudja, hogy ki kell használnunk a jó időt, télen esélytelen lesz sítalpak nélkül a tavakhoz menni. (Bár a kabátom miatt úgy tűnik, mintha egy nap képei következnének, ez valójában 4 különböző túra volt.)

A helyiek mindig kiröhögnek, ha a city szót használom és kijavítanak, hogy a helyes megnevezés a small town. Clausthalban nincs távolság, akárhova eljutok 30 percen belül. A háború során annyira jelentéktelen városka volt, hogy nem bombázták le, ezért megmaradtak a gyönyörű épületek. Talán a leghíresebb mind közül a KÉK, fából épült templom a város főterén. Arra a kérdésre, hogy miért kék, az egyik helyi designer végzettségű srác azt mondta, hogy a gimis rajztanára kutatott egy sort és arra a következtetésre jutott, hogy a kék szín a korhű. Azért kellett pár nap, hogy hozzászokjon a szemem. 

Az óráink még két hétig nem kezdődnek el, ezért egyelőre nagyon ráérünk, de szerintem ezt senki sem bánja. Ja, és az a bizonyos levakarhatatlan mosoly még mindig tart, nagyon szeretek itt lenni! J

Alles Gut!

Alles gut? Az elmúlt három napban nagyon sokszor tették fel nekem a kérdést, és igen a válasz mindig „alles gut” volt. J

Rövid élménybeszámolóm következik.

Szombat délután 1 órakor szállt le a gépem Dortmundban, ahol már várt rám az unokatesóm, Zsuzsi és a férje Andreas, akik egészen szombatig szállásolnak el, amikor is átköltözöm Clausthalba.

Dortmundi sétánknak már az elején megjegyezték, hogy állandóan mosolygok és fényképezek. Valóban.  Az a tipikus levakarhatatlan mosoly volt, mivel alig bírtam felfogni azt, hogy tényleg itt vagyok! Dortmund gyönyörű. Tudom ez így nem mond sokat, de tényleg az. Nyüzsgő sétálóutcák, macskakő, boltok a legolcsóbbtól a legdrágábbig felsorakozva, utcai zenészek minden sarkon, szárnyas orrszarvúak és buborékfújó bohóc. Nekem a választási standokkal kiegészítve (vasárnap voltak a választások) ezek jelentik Dortmundot. 

Néhány német Jóbarátok rész után szó szerint beestem az ágyba, főleg miután meghallottam, hogy ahhoz, hogy másnap időben a hamburgi halpiacon legyünk hajnali 3-kor kell kelnem!!!!!

Életem egyik legkülönlegesebb élménye volt Hamburg. Hajnali fél hatkor érkeztünk meg, ahol az első benyomást St. Pauli környéke szolgáltatta. Andreas szerint ez Németország legkétesebb helye. Régen piroslámpás, ma buli negyed kaszinókkal, sztriptíz bárokkal és szex shopokkal. Ezek váltogatják egymást. Az előző éjszaka nyomai erőteljesen látszottak: mindenhol vastagon állt a szemét és hatalmas részeg tömeg hömpölygött az utcákon végig. Olyan volt, mintha fesztivál lenne, annyi különbséggel, hogy minden szombaton megtartják.

A halpiac akár egy cirkusz: minden eladó hangos, fura elnyújtott mondatokban beszél, mosolyog és beszól a nézelődőknek. A halpiac heti egyszer vasárnap hajnali 5 órától reggel 9 óráig tart. Gyakorlatilag minden megtalálható itt: rengeteg friss hal, amiket éjszaka fogtak a halászok, zöldség és gyümölcs töménytelen mennyiségben, pékáru és természetesen ajándéktárgyak, melyek bizonyítják, hogy valóban Hamburgban jártunk. 

6 órakor pisztrángos szendviccsel és forró kávéval indítottunk, majd Fanni ötletét alapul véve vettem egy I <3 Hamburg feliratú vászonszatyrot. Részt vettem egy virágaukcióhoz hasonló dolgon, ahol az eladó a tömeg elejére hívott és mivel nem sokat értettem abból, amit németül magyarázott, csak mosolyogtam, majd kaptam tőle ajándékba egy pici orchideát. Na, ilyenek a német bácsik. 

Fél hétkor az egyik csarnokban egy hajnalban kezdődő rock koncert végét csíptük el. 

Indulás előtt pedig egy órás kikötői hajókirándulásra mentünk. Állítólag 8 óra kellene a teljes kikötő körbejárásához, így csak egy kis részt láttunk. Érdekesség, hogy Hamburgban a kikötői díj hétvégén annyira magas, hogy egy nagyobb hajó napi díja 5 számjegyű összeg euróban.

Vasárnap délután eisenbergeni szilvafesztiválon vettünk részt. J Minden évben más és más szilvás alkoholos ital a rendezvény fő itala: tavaly valamilyen meleg, pálinkaszerű valami volt, idén édes szilvabor, szilvadarabokkal.

Tegnap lett végleges, hogy szombaton költözöm Clausthalba, viszont mivel a kulcsot csak hétköznap adják oda, elmentünk érte. A környék gyönyörű, a város fent van a hegyekben, kapásból 4 fokkal volt hidegebb, mint Eisenbergenben. A szobám pici, egyágyas szoba. Ha magyar viszonylathoz kellene hasonlítanom, azt mondanám sokkal jobb, mint a wigner, de messze nem olyan szép, mint a kármán. Na, most már mindenki belőheti magának J Képet csak szombaton tudok róla mutatni, nem fényképeztem le, ahogy magát Clausthalt sem, mert a koli a város legszélén van, így kb. láttam a menzát (az szép volt) és pár mérnökkaros épületet. Viszont az alábbi képeslapon kívülről látszik a kolim, a bal alsó sarokban a fehér-piros.

Szóval Alles gut!